Én ha meglátok egy mintát vagy megtetszik, vagy eszembe jut valaki, akinek tetszene. Ha megtetszik, akkor valami misztikus dolog áll a háttérben, a tenger hullámai, a végtelen csomók, a gyémántjogar, pentagram...
Elképzelem a legjobb, általában természetközeli (kék-sötétkék, barna-zöld, piros-narancs, stb.) színpárokat vagy fekete-vöröset, esetleg ami az adott mintához legjobb, megtervezem és nekiállok, és akkor már üres vagyok. Aztán ahogy egy-egy szakasz kész, leellenőrzöm, folytatom és újra üres vagyok, amíg ott nem vagyom vagy el nem készülök vele.
Emiatt van, hogy bár régóta, de ritkán és keveset csinálok, főleg ajándékba és akkor nem számít idő és pénz...
Számomra azt jelenti, hogy ez olyan dolog, ami az indián kultúrákhoz kapcsolódik. A dél-amerikai indiánok barátságszalag nevezik. Ajándékba adták egymásnak, és azt tartották, hogy az ajándékozó felköti a másik kezére a karkötőt, ekkor aki kapja kíván valamit. Innentől kezdve nem szabad levennie, és amikor magától elszakad, leesik, akkor teljesül a kívánsága.
És ajándékot jelent. Én is kaptam ajándékba egyet egy argentín fiútól, igazából nem is volt már olyan fiatal, mondhatnám, hogy egy férfitól, egy dél-amerikai népzenét játszó zenekarban zenélt.
És én is sokat ajándékoztam számomra kedves emberekben, tanítványaimnak. Amit én csináltam, talán csak egyet tartottam meg magamnak, a többit ajándékba készítettem, mindenkinek olyat, ami szerintem hozzá illett. Ha én hordok ilyet azt veszem fel, amit kaptam.
Csomózáskor én is teljesen kikapcsolok,és nem gondolok semmire. És nem tud kizökkenteni semmi sem. Mindent kizárok a fejemből. Igaz még most kezdtem el és eddig még csak nyílhegymintásat csináltam meg betűset de remélem majd magasabb szintre is eljutok :) Egyszer...^^
„A semmiből egy új, más világot teremtettem.” – Bolyai János
Ebben az idézetben benne van minden, amit a csomózás jelent nekem. Persze már a fanatizmus határát súrolom, mert bizseregnek az ujjaim, ha kihagyok egy-egy napot. A teremtés, az alkotás-, alkotni vágyás öröme, a kreativitás láthatóvá tétele, játék a színekkel, mintákkal. Örökre a vérembe, szívembe lopta magát!
NNa, ez az, ami hiányzott nekem! Hogy megfogalmazzuk a megfogalmazhatatlant együtt. Amit mindannyian szinte ugyanúgy érzünk. Amit KELL, amit MUSZÁJ csinálni, amivel helyet találunk a világban magunknak, ami megteremti a világunkat. Majd Ti szavakba öntitek helyettem, mit jelent a csomózás számunkra
Köszi Seró! Közben rájöttem valamire. Próbáltam felidézni azt, hogy mi szokott a fejemben járni csomózáskor. Aztán rájöttem: semmi. Mert kikapcsolok....
Fura, mert igazán sosem tettem fel magamnak a kérdést. Most elgondolkodtam rajta, és arra jutottam, hogy nem is tudom megfogalmazni igazán. A csomózás az csak úgy van. Mintha mindig is lett volna. A fonalas szatyrom minden hosszabb útra jön velem, mert ha nem viszem biztos megbánom. A választható válaszok közül a hobbi áll a legközelebb az igazsághoz, de nem fedi teljesen a valóságot. A csomózás valami olyasmi ami egyedivé tesz, valami, amihez érthetek. Nem vagyok egy türelemes ember, de egy-egy karkötőt képes vagyok 20-szor ugyan olyan nyugalommal visszabontani, ha nem sikerül. A csomózás a részem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A teremtés, az alkotás-, alkotni vágyás öröme, a kreativitás láthatóvá tétele, játék a színekkel, mintákkal. Örökre a vérembe, szívembe lopta magát!
